Az angol labdarúgó-bajnokság 15. fordulójának utolsó, hétfői mérkőzésén a Chelsea az éllovas Manchester Cityt fogadta. A találkozón a vendégek kerültek gólelőnybe, majd az egyenlítés után a hazaiak emberelőnybe, amelyet Frank Lampard büntetőből szerzett góljával kihasználtak.

Raúl Meireles (jobbról a második) szerezte az egyenlítő gólt

Igencsak kikelt még a múlt héten a Chelsea menedzsere, André Villas-Boas aktuális ellenfelük, a Manchester City brit sajtóban való túlsúlya miatt, és megvédte saját játékosait is egyúttal formájuk miatt; de a felek csattanós választ adtak. A City ugyanis egy parádés első negyedórát produkált, amelynek során a Chelsea-futballisták hibát hibára halmoztak kapujuk előtt – vagy éppen a középpályán, ahonnan a 2. percben Sergio Agüero négy hazai közül is adott egy parádés labdát Mario Balotellinek, aki megmutatta, hogy a futball egy végtelenül egyszerű játék: lefutotta Braniszlav Ivanovicsot, elvitte a labdát a kapus mellett majd a hálóba lőtt.

A megzavarodott londoniak nem tudtak ekkor mit kezdeni a sokat futó és agresszíven letámadó Cityvel, és csak Agüero (nem pedig a neki szinte gólpasszt adó Ashley Cole) pontatlanságán múlt, hogy nem szerzett nagyobb előnyt a vendégcsapat. 

A City lapos passzos, sokmozgásos játéka termelte a helyzeteket, de John Terry kétszer is javított valamit az első gól előtti botrányos helyezkedése miatti hibáján, majd David Silva akart a jónál is jobb pozícióból gólt lőni, vesztére.

Aztán a harmatos Chelsea-támadásokat látván, talán tudat alatt is, visszavettek a manchesteriek, de a londoniak megmutatták, hogy nemcsak a Bajnokok Ligájában tudnak felállni a padlóról: a 34. percben az addig semmit sem mutató City-nevelés, Daniel Sturridge beadását Raul Meireles élményszámba menően vágta a kapu közepébe, kiegyenlítve a játék képe után az állást is.

Sturridge a fordulás után kis híján tovább szomorította egykori klubját egy felső sarkos góllal, de nem sokkal célt tévesztett, majd Raul Meireles után Vincent Kompany is megúszott egy piros lapot – nem úgy az 58. percben Gaël Clichy, aki második sárgája után érdemelte ki azt a „megtiszteltetést".

Az emberelőny feldobta a Chelsea-t, amely minden őszi búját és bánatát feledve vetette be magát a támadásokba, amelyekben a csúszós pályán valósággal ficánkoló Mata vitte a prímet. Roberto Mancini legényei igyekeztek tördelni a játékot hátul, tartani a labdát lapos passzokkal elől, miközben harciasságukra jellemző volt, hogy Balotelli nem egy alkalommal saját térfelén szerelt, párszor egyenesen balhátvédként bekkelve!

Villas-Boas a hajrára beküldte Frank Lampardot, amoda Mancini Agüero után lehozta David Silvát is, hogy a helyi legendával Nigel de Jong vehesse fel a harcot. Sikerrel, ám éppen Lampard döntötte el a találkozót, abból a büntetőből, amelyet Sturridge harcolt ki. A végén megpróbált újítani a City, sikertelenül, mert a Chelsea végén az ellenfél térfelén tudta tartani a labdát. A  vendégek ezzel elveszítették a bajnokságban „idei" veretlenségüket, de maradtak az élen, míg az ő szintjükön szörnyűnek aposztrofálható idénykezdet után a Chelsea immáron dobogós.

A két újgazdag csapat rangadóján (a két keret összértéke 854 millió euró volt, csak a kispadokon 74, illetve 73 millió euró értékű játékjog ücsörgött) végül a „korábban jövő" Chelsea nyert, így menedzsere, Villas-Boas némileg levegőhöz jutott. Ám nem kevés munka áll még előtte, lévén a régi „kék" csapat ugyan már a múlté, de az új még meglehetősen arctalan – viszont minden korábbinál több a bizakodásra okot adó jel. A City a Bajnokok Ligája után immáron a hazai pontvadászatban sem veretlen, és Mancini talán éppen a portugál példáján számol le azzal a tervével, hogy a „C-csapatba" is tízmillióért vesz válogatott játékosokat.